2009. július 4., szombat
Annyira ügyes voltam ma, hogy az csak na. Ebédre hideg gyümölcs /meggy/ levest gyártottam röptében. A tejszínt kevertem épp össze a liszttel. Aztán nem tűnt elég sűrűnek és tettem bele még egy kis lisztet. Bekapcsoltam a kézi mixert és bumm a szép rózsaszín tejszínes liszt beterített engem és a konyhát. Nem kicsit röhögtem.:) És ne kérdezzétek miért mixerrel, mindig villával szoktam amúgy.:))
2009. július 2., csütörtök
2009. június 29., hétfő
2009. június 28., vasárnap
Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél.
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.
Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.
Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.
Most még ne add nekem, mit mástól elvettél,
Most még ne mondd, már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat, melyekből élet fakad, melyek vége nem a pokolba szakad, majd ha megszültük egymást, nagy vajúdás után, akkor mondd, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben, hisz fut az út alattunk, rohanó fák takarnak roncsokat, mit látni nem akartunk, lerombolt vágyak mellettünk, melyek közt lelkek bolyonganak, akik közt megszűnt a kapcsolat, csak látszat az, mi megmaradt. Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár, légy te a vándor, ki végül hazatalál, de én had mondjam azt, szeretlek, s ezért én elmegyek, hogy ne bántsalak, ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé értelmet kap mi volt a volt, s mi volt miért.
Egyet meg tudsz majd biztosan, lesz egy üzenet: Volt valaki, ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek, mert szeretlek.
Szeretlek, örökké.
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.
Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.
Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.
Most még ne add nekem, mit mástól elvettél,
Most még ne mondd, már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat, melyekből élet fakad, melyek vége nem a pokolba szakad, majd ha megszültük egymást, nagy vajúdás után, akkor mondd, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben, hisz fut az út alattunk, rohanó fák takarnak roncsokat, mit látni nem akartunk, lerombolt vágyak mellettünk, melyek közt lelkek bolyonganak, akik közt megszűnt a kapcsolat, csak látszat az, mi megmaradt. Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár, légy te a vándor, ki végül hazatalál, de én had mondjam azt, szeretlek, s ezért én elmegyek, hogy ne bántsalak, ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé értelmet kap mi volt a volt, s mi volt miért.
Egyet meg tudsz majd biztosan, lesz egy üzenet: Volt valaki, ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek, mert szeretlek.
Szeretlek, örökké.
Lori
Imádom amikor kérdeznek.
- Anya, hogy válik valóra ha felnövünk amik akarunk lenni?
- Az beteljesül?
- Mi akarsz lenni kiscsillag?
- Műkörmös vágta rá azonnal. De próbálkozhatok itthon? :)
Pedig szentül meg voltam győződve róla, hogy királynő szeretne lenni.
- Anya, hogy válik valóra ha felnövünk amik akarunk lenni?
- Az beteljesül?
- Mi akarsz lenni kiscsillag?
- Műkörmös vágta rá azonnal. De próbálkozhatok itthon? :)
Pedig szentül meg voltam győződve róla, hogy királynő szeretne lenni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)