Szerencsére nem nagyon kűzdenek már és ha azt mondom alvás akkor viszonylag hamar mindegyik alszik. Szoktak álmukban beszélni, de ritkán érthetően. Tegnap Ruben a következőt mondta: Eltűnt a csokim.:))
Az előzmény az volt, hogy elkértem tőle a kezében szorongatott jól megolvadt pici csokit, hogy majd reggel visszaadom és megeheti.:)
2008. október 14., kedd
2008. október 13., hétfő
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak
Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik
Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti
nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta
eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben
azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária
Siralom 1300as évekre datált hangzását.
De hogy ne csak az én elfogultságom szóljon:
... mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:
Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos
nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes
felépítése felülmúl minden más nyelvet".
N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv
szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy
meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és
világosság."
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában
sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután
évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a
magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb
lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől
duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi
különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."
Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége
Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv,
megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv
közül a magyar a legrégebbi."
Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a
nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika
csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:
"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."
(Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik
lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az
ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét,
ősiségét.
De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó
véleményekre is figyeljünk:
Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két
intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az
űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik
őket!"
A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja,
magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X.
12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező
igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy
átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok
annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye.
Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem
joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak
Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik
Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti
nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta
eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben
azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária
Siralom 1300as évekre datált hangzását.
De hogy ne csak az én elfogultságom szóljon:
... mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:
Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos
nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes
felépítése felülmúl minden más nyelvet".
N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv
szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy
meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és
világosság."
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában
sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután
évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a
magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb
lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől
duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi
különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."
Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége
Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv,
megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv
közül a magyar a legrégebbi."
Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a
nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika
csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:
"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."
(Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik
lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az
ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét,
ősiségét.
De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó
véleményekre is figyeljünk:
Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két
intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az
űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik
őket!"
A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja,
magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X.
12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező
igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy
átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok
annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye.
Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem
joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)