Az új szerelem:

Nagyon szeretnék egy ilyet! :)) Mondom, hogy lottóznom kell.

DRÁGA VIKIM!

NAGYON BOLDOG ELSŐ SZÜLETÉSNAPOT PÁLMA ÉS LARA KISASSZONYKÁKNAK!

Autó

Tegnap délelőtt amikor a közérttől elindultam a kocsival rémes hangokat hallottam. Elsőre azt hittem, hogy a kipuffogó szakadt le és azt húzom az aszfalton. Megálltam és megnéztem. Kokrétan a földön csúszva-mászva sikerült alánézni és megállapítottam, hogy minden a helyén. Akkor kezdtem aggódni, hogy valami nagyobb baj lehet, de mivel itthonról nem votlam egy kilométernél messzebb szépen lassan haza gurultam. Bár akkora zajt csaptam, hogy mindenki engem bámult, de nem akartam sehol ott ahgyni az autót. Apu megnézte és csak annyit látott, hogy nincs meg az olajsapka. Mindjárt rám is ijesztett, hogy a szelepek csörgését hallottam és az összes olaj elfolyt és legrosszabb esetben motorcsere. áááá Aztán kiderült mégiscsak maradt némi olaj a tartájban és ő sem látott semmi gyanúsat így ideiglenesen valahogy lezárta az olajsaőpka helyét valamivel és óvatosan elment a szerelőig./ kb2 km/ Ott kiderült hogy szerencsémre csak egy kő szorult be valahova a féknél, részletekre nem emlékszem, nőből vagyok.:)) Így most very happy, hogy jóóó az autóm. Pedig már azon gondolkodtam, hogy honnan is lesz nekem egy új 7 személyesem. Első körben csak az jutott eszembe, hogy lottózom. Pedig igazán "támogathatna" valaki egy Opel Zafirával vagy egy Ford Galaxyval.:)) Nem is vagyok igényes. :)) Viccet félre téve, örülök, hogy működik a sajátom, mert nélküle igen csak macerás lenne az életem.

A sors

Egészen mást akartam írni, de a sors megint közbeszólt. Délután itt hagyott minket Klári a nagynéném. Reggel mentő vitte a kórházba, ahol stabilizálták az állapotát az intenzíven és azt mondták nem nagy a baj, de folynak a vizsgálatok. Nézőpont kérdése kinek mit jelent a nem nagy baj. Sajnos azt kell mondjam várható volt, hogy ez lesz a vége, de hogy ilyen gyorsan azt senki nem gondolta. Délelőtt a nagyiméknál voltunk anyával és régi képeket nézegettünk Kláriról, Anyáról és a Keresztmamámról, amikor még ők voltak gyerekek. És azon a képen olyan szép volt. És eszembe jutott sok sok emlék gyerekkoromból amikor minden vasárnap magával vitt a templomba és énekeltünk a kórusban amit ő vezetett. Ő nagyon vallásos volt és tudom, hogy most már neki nagyon jó ott fent. Viszont a nagyimék, akik az ő szülei már nem fiatalok. Mindketten 80 felett járnak és nem szabadna aggódnom, de azért mégis egy kicsit azt teszem, mert láttam Mamicson és a nagypapámon is, hogy már az is mennyire megviselte, hogy a középső lányuk kórházban van. Bár állította Mamics, hogy végre, és ott legalább jó kezekben van az orvosok között. De minden hiába ha az embernek az van megírva, hogy mennie kell, hát lehet ott a legtutibb professzor vagy a legcsúcsabb technika. Neki ennyi volt a dolga itt a földön. Nekem meg szembesülnöm kellett azzal, hogy kő kemény vagyok. És ez ugyan valahol jó, de azt hiszem csak így vagyok képes elviselni a halált. Biztos lesz ez máshogy is, de nagyon remélem hogy a családomból egy jó ideig más nem akarja követni Gábort és Klárit a mennyországba.

Drága Anyukám és Keresztmamám!

Nem tudom milyen elveszíteni egy testvért, de azt tudom, hogy amikor ilyen közelről érinti az embert az elmúlás az piszkosul ijesztő. Nekem hónapok kellettek ahhoz, hogy el tudjak úgy aludni úgy, hogy nem szólt a tv. Heteken át néztem a gyerekeimet, hogy lélegeznek e és valahányszor a hátsó szoba felé mentem görcsbe rándult a gyomrom. Próbáljatok meg csupa olyat tenni az elkövetkező hetekben ami nektek jó. Tudom, hogy nehéz másra koncentrálni, de hatásos. Azt csak gondolom , hogy a testvérek között különleges kapocs van, pontosabban érzékelem a saját gyerekeimen. De Klári azt szeretné, ha nem szomorkodnátok és élnétek tovább boldogan.

Drága Mamicsku és Gyuszipapa!

Nagy valószínűséggel nem olvassátok majd amit most írok. Azt hiszem az egyetlen dolog az életben ami elviselhetetlenenk tűnik számomra az az, ha egy szülő veszti el a gyermekét. Nagyon sajnálom, hogy így történt, de tiszta szívből örülök, hogy ti itt vagytok nekünk. Most kell erősnek lenni és bár nagyon nehéz, de ahogy az lenni szokott amikor a jóIsten elvesz egyet, ad is egyet. KisÉvi babája legyen aki erőt ad nektek és persze mi az unokák és a dédunokáitok, és persze első sorban a két lányotok.

Őszinte részvétem Gábornak, Klári férjének. Neki igazán nehéz, mert egyedül maradt.

Gyerekszáj

Lora áll reggel az ablak előtt és nézi magát az üvegeben, majd megszólal:
Anya! hogyhogy nem esik ki az árnyékom az abalkon??? /Ugyan a tükörrképe volt, de ez a lényegen nem változtat. :)) /
Imádom hogy teljesen másfelől közelítik meg a gyerekek a dolgokat.