Megfogadtam, hogy mostantól újra szentelek időt az írásnak, mert szükségem van rá.:)
Igazából annyi minden történt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.
Gyerekek nőnek, mint a gomba, néha azon veszem észre magam, hogy fogalmam sincs, mikor lettek ekkorák. Pedig azért az időm jó részét velük töltöm amikor csak tehetem.
Persze ez az ovi suli és munka miatt jóval kevesebb, mint régebben, de a kevesebb több elven remekül működik. Ugyanis nem megyünk egymás agyára 24 órában, hanem amikor együtt vagyunk akkor minden pillanatát élvezzük. Hehe, ebben a pillanatban Lora épp egy égő gyufával matatott a mécses felett, de időben észre vettem így a gyerek keze sem égett meg és az asztal is épségben maradt.:))
A suliban Márton nap alkalmából készítettek mécsest és sötétben körbe mentek az udvaron. Aztán a teremben ettek fincsi libazsíros lilahagymás kenyeret, finom teával és kuglóf szerű sütivel. Majd csatolok pár fényképet.
Az időjárás kiakasztó, de szerencsére a lelkemben süt a nap, ezért nem is vagyok nyűgös. Na jó azért előfordul, de kizárólag akkor amikor nem alszom ki magam. Ilyen pedig az elmúlt héten többször előfordult, de pont ma fogadtam meg, hogy időben lefekszem.:) Vagyis próbálok időben lefeküdni, de valahogy mindig eltelik az idő és hirtelen éjjel lesz. Bár múlt szombaton éjjel "valaki" megállította az időt. Ezt ezúton is nagyon köszönöm neki! Különben biztosan nem pihentem volna ki magam kb. fél óra alvással.:))
Csodásan érzem magam, egészségesek vagyunk és egyre jobban "működünk", összhangban és szeretetben. Két és fél éve csak remélni mertem, hogy újra eljön ez a pillanat, de most már tudom, hogy semmit nem adnak ingyen, mindennek meg kell fizetni az árát. Mi megfizettük és most élvezzük. A világon a legfontosabbak vagytok nekem drága kincseim. És hálás vagyok nektek, hogy elfogadtok és szerettek engem olyannak amilyen vagyok. Külön köszönet Neked, de mivel nem beszéltem meg veled, így nem írom le a neved, úgyis tudod, hogy rólad van szó.:)) Köszönöm, hogy vagy!
