Már megint eltelt egy hónap. Ilyenkor télen annyira nem is bánom. Pedig igazán nincs miért siettetnem az időt. Oviban elbúcsúztattuk az őszt, suliban karácsonyi vásároztunk. Érdekes, illetve inkább szomorú, hogy valamiért eltűnt a vásár varázsa. 4 évvel ezelőtt, olyan hangulatos volt, aztán évről évre vesztett a fényéből. Gondoltam hátha nálunk van a baj, ezért átmentünk a Waldorf suliba is körülnézni, mert ott még a miénknél is nagyobb varázsa volt évekkel ezelőtt az adventi vásárnak. Sajnos ott sem találtuk se hírét se hamvát a hangulatnak. Gyanítom velünk emberekkel nem stimmel valami. Vagy inkább a sok "gond" ami nap mint nap körül vesz mindenkit rásüti a bélyegét még az ünnepnapokra is. Így aztán gondoltam egyet és megfogadtam, hogy nálunk igazi karácsonyi hangulat lesz és elkezdtünk napról napra készülődni az ünnepre. Az ablakra műhavat fújtunk, sütöttünk sajtos rudat, mézeskalácsot, égetünk mécsest, hallgatunk zenét, sokat beszélgetünk, játszunk és kicsit újra gyerekek vagyunk. Már kicsit belopózott hozzánk az ünnep, kitártuk neki az ajtót és a szívünket. Minden perc ajándék amit együtt töltünk el és hálás vagyok érte minden pillanatban.
Képeket ígértem, előbb utóbb tényleg lesznek, csak a másik gépemen vannak és az épp nem működő képes, de már menté alatt van a tartalma.:)