Harmadik nap:

Budakeszi Vadaspark

Az előző naphoz képest, hipp hopp oda értünk. A bejáratnál várt minket az egyik kislány nagypapája aki végig vezetett minket a parkon. Nagyon sokat mesélt az állatokról és igazán kedvesen terelgette a gyerekeket. Láttunk rókát, mosómedvét, baglyot, vaddisznót és kicsinyét. Találkoztunk szarvassal, békával, nyúllal aki inkább üvegi nyúlnak tűnt, mint üreginek, úgy be volt paszírozódva az ablak mellé. Simogattunk és etettünk, pedig egyiket sem szabad, de ugye a szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket.:)) A végén pedig fagyiztunk egy jót, mert egy anyuka megszervezte, pedig ő maga ott sem volt.:))

Összességében remekül telt a három nap. A legemlékezetesebb mégis a Skanzen. Elég komoly, hogy én is csak most jártam ott először. Jó, hogy ott lehettem.:))

Kirándulás második nap:

Skanzen

Jó korán indultunk a sulitól, így elég gyorsan a Duna parton találtuk magunkat. A gyerekek első dolga megint az evés volt, de agy a víz mellett ez sokkal hangulatosabbra sikeredett. Nyitáskor már a Skanzennél voltunk, így még kellemesen nem tömegben mehettünk be. Az első program a falusi iskola volt, ahol egy tanító elmesélte milyen is volt régen az iskola. Majd a gyerekek beülhettek a régi padokba és egy majdnem igazi tanításon is részt vehettünk. Csoda klasszul mesélt a tanító és kb pont úgy nézett ki, mintha tényleg 150 évvel ezelőttről maradt volna itt velünk.:) A második program egy játszóház szerű foglalkozás volt, ahol minden játékot kipróbálhattunk. Volt gólyaláb, és fakard, meg korbéli ruhák amibe a lányok nagy lelkesedéssel be is öltözhettek. Játszottak adj király katonát és csupa érdekes régi játékot. Volt ördöglakattól kezdve minden szép és jó, persze mind házi gyártású. Megnéztük a vizimalmot és a szélmalmot is, majd a házi állatokat befejezés képpen. Kellemesen elfáradva értünk haza, telis tele csoda szép emlékekkel.

Kirándulás első nap:

1/2 9-kor találkoztunk az iskola előtt. Nem sokkal később már a buszon zötykölődtünk a Gellérthegy felé. Sikerült majdnem egy óra alatt odaérni, pedig alapból még 20 perc sem kellene. Dehát reggel hétköznap mindig dugó van a város felé. Épp hogy kiszálltunk a buszból és a kilátóból körül néztünk, a gyerekek máris farkas éhesek voltak. Ezért aztán a padokon ülve mindenki elfogyaszotta a szendvicsét és üdítőjét. Néhány perc telt csak el amikor az egyik kisfiú a kút előtt elesett. Legalábbis messziről úgy tűnt. De én pont oldalról láttam és már akkor látszott az arcán, hogy gond van. Elájult, arccal a betonra és a kút alatti rácsra. /velünk volt, de nem a mi osztály társunk, hanem egy harmadikos kisfiú/ Oda rohantunk és szerencsére fél perccel később már magához tért. Azt kérdezte mi történt? Remegett, mint a nyárfalevél és sírt. Azt mesélte, olyan érzés volt, mintha álmodott volna. Jó 20 perc alatt rendbe jött és mivel nem sikerült elérni az anyukáját jött velünk tovább. Azért egész végig sokkal jobban figyeltünk rá. Szerencsére az ijedség nagyobb volt, de azért az arcán csúnyán lehorzsolódott több helyen a bőr. Kész csoda, hogy ennyivel megúszta. A panoptikum elég kellemetlen hely, érzésre nagyon negatív, főleg ha bele gondolunk, hogy régen tényleg így éltek emberek. Körül néztünk a hegy tetejéről, majd busszal átmentünk a Parlamenthez. Ott a téren egy ideig rohangálhattak a kölyökök, majd végre bemehettünk az épületbe. A biztonsági őr nagyon komolyan vette a dolgát és folyamatosan a nyomunkban volt. Az idegen vezető pedig nem mérte fel, hogy 9 évesekkel van dolga, kb úgy beszélt nekik, mintha gimisek lennének. Még nekem is csak anyni maradt meg, hogy van egy makett ami gyufából készült, összesen 40kg arany van az Országházban, ami a méretéhez képest nem is olyan sok, és hogy a gránit oszlopokból a világon összesen 12 van ebből nálunk 8 található a maradék 4 az Angol Parlamenté. A gyűlésterembe sem engedtek be minket, mert épp egy osztálynak volt ott órája. A koronát óránként 20 percig őrzik, de még csak véletlenül sem jutott eszébe a gondos vezetőnek, hogy esetleg megnéznénk amikor jön az őrség. Így aztán csak páran látták véletlenül. Az egész Parlamenti látogatásunk nem volt több 20 percnél. Azért ennél többre számítottunk.

Csak egy kis türelmet még. Adós vagyok három napnyi kirándulással, ma lesz egy évzárónk, holnap egy szülinapi buli Mindynek, vasárnap pedig rocky évzáró. Na és persze holnap éjjel MESTER Koncert. Ígérem mindenről részletesen mesélek. Addig is csoda szép napot minden kedves olvasómnak.:))

Present

Tehát: PAY IT FORWARD


A szabályok (sokadszorra ugyan, de sosem lehet tudni….)

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.



Na????? Lehet jelentkezni...

Köszönöm a drukkokat, egészen biztosan csak azért volt ilyen jó időnk a bográcsozáson, mert ti segítettetek. Összesen 10 percig esett az eső, de akkor már javában főttek a jobbnál jobb étkek, így aztán csoda klassz buli alakult ki estére.
A gyerekek örömét látni fantasztikus élmény volt amikor kiderült, hogy megnyertük a versenyt. A fődíj egy sült malac személyében így a miénk lett. Örök hála a vörösboros marhapörkölt elkészítéséért és a hozzávalók beszerzéséért és a határtalan lelkesedéséért Pistinek, Magdinak a joghurt tortákért a bevásárlásért, a paradicsomsalátáért és minden másért is. Krisztinek a kézilánykodásért, Évinek a szendvicsekért, Maya nagyinak a pogácsáért, apukáknak és anyukáknak az italokért. A püspökkenyér nem tudom kinek a műve volt, de ő is megérdemel egy köszönetet. Az összes 2A-s szülőnek és gyereknek aki ott volt és a jelenlétével hozzájárult a hangulathoz és a csapatszellemhez.:)) Néhány kép ízelítőül: