2008. június 14., szombat

Kirándulás első nap:

1/2 9-kor találkoztunk az iskola előtt. Nem sokkal később már a buszon zötykölődtünk a Gellérthegy felé. Sikerült majdnem egy óra alatt odaérni, pedig alapból még 20 perc sem kellene. Dehát reggel hétköznap mindig dugó van a város felé. Épp hogy kiszálltunk a buszból és a kilátóból körül néztünk, a gyerekek máris farkas éhesek voltak. Ezért aztán a padokon ülve mindenki elfogyaszotta a szendvicsét és üdítőjét. Néhány perc telt csak el amikor az egyik kisfiú a kút előtt elesett. Legalábbis messziről úgy tűnt. De én pont oldalról láttam és már akkor látszott az arcán, hogy gond van. Elájult, arccal a betonra és a kút alatti rácsra. /velünk volt, de nem a mi osztály társunk, hanem egy harmadikos kisfiú/ Oda rohantunk és szerencsére fél perccel később már magához tért. Azt kérdezte mi történt? Remegett, mint a nyárfalevél és sírt. Azt mesélte, olyan érzés volt, mintha álmodott volna. Jó 20 perc alatt rendbe jött és mivel nem sikerült elérni az anyukáját jött velünk tovább. Azért egész végig sokkal jobban figyeltünk rá. Szerencsére az ijedség nagyobb volt, de azért az arcán csúnyán lehorzsolódott több helyen a bőr. Kész csoda, hogy ennyivel megúszta. A panoptikum elég kellemetlen hely, érzésre nagyon negatív, főleg ha bele gondolunk, hogy régen tényleg így éltek emberek. Körül néztünk a hegy tetejéről, majd busszal átmentünk a Parlamenthez. Ott a téren egy ideig rohangálhattak a kölyökök, majd végre bemehettünk az épületbe. A biztonsági őr nagyon komolyan vette a dolgát és folyamatosan a nyomunkban volt. Az idegen vezető pedig nem mérte fel, hogy 9 évesekkel van dolga, kb úgy beszélt nekik, mintha gimisek lennének. Még nekem is csak anyni maradt meg, hogy van egy makett ami gyufából készült, összesen 40kg arany van az Országházban, ami a méretéhez képest nem is olyan sok, és hogy a gránit oszlopokból a világon összesen 12 van ebből nálunk 8 található a maradék 4 az Angol Parlamenté. A gyűlésterembe sem engedtek be minket, mert épp egy osztálynak volt ott órája. A koronát óránként 20 percig őrzik, de még csak véletlenül sem jutott eszébe a gondos vezetőnek, hogy esetleg megnéznénk amikor jön az őrség. Így aztán csak páran látták véletlenül. Az egész Parlamenti látogatásunk nem volt több 20 percnél. Azért ennél többre számítottunk.

Nincsenek megjegyzések: