Először is nagyon szépen köszönöm a mail-eket, igazán édesek vagytok, hogy hiányoltatok.
Rengeteg dolog történt az elmúlt hetekben, teljesen felfordult velem/körülöttem a világ. Természetesen saját akaratomból döntöttem a változás mellett. Rá kellett jöjjek, hogy ha mindent ugyan úgy csinálok, mint eddig, akkor a végeredmény sem lesz más. Nagyon elkényelmesedtem, ami nem rossz, de hosszú távon nem kifizetődő, semmilyen értelemben.
Ugyan nagyon jó volt az elmúlt 10 év, de már nem elégített ki szellemileg. Imádom a gyerekeimet, semmiért nem cserélném el a velük eltöltött időt. Most viszont már ők is ovisok és sulisok és abban az időben amikor ők okosodnak, én is ezt teszem. Próbálok fejlődni és ha én változom, változik velem együtt minden. Megtaláltam a céljaimat, álmaimat újra, amiket valamikor régen félretettem egy polcra saját magamban. Most itt az ideje, hogy újra elkezdjek magamért élni/tenni aminek persze egyenes következménye, hogy a családomnak is jobb lesz. Most már el tudom fogadni, ami velünk történt és úgy érzem nyitott vagyok arra, hogy megtaláljam azt, aki nekem a legjobb és ő is megtalálja bennem azt, aki neki a legjobb. Ne arra gondoljatok, hogy minden áron társat keresek, mert ez nem így van. Egyszerűen csak hagyom, hogy történjenek a dolgok és próbálom észre venni a lehetőségeket.
Szerencsére már magammal is jóban vagyok, ez azért nem volt olyan egyszerű, mint gondolnátok. Szeretem amit csinálok és tudom, hogy miért csinálom. Azt hiszem ez a legfontosabb.
