Az Apeh-ot meg előbb kellett volna csókoltatnom. Ma megkaptam a határozatot. Elvileg nemsokára a pénz is követi.:)

4 óra körül, volt egy fura hívásom. Magántelefonszám. Az ilyet imádom. Felvettem beleszóltam letette. Már akkor gyanús volt. 10 perccel később újra hívott. Bemutatkozott és megkérdezte én vagyok e én. Közben folyamatosan hallottam a saját hangom ahogy válaszoltam neki. Ezek szerint ki voltam hangosítva.:) Azt akarta tudni van e hitelem bármilyen. Mondtam hitelkártyám van, de semmilyen hitelem nincs. Mire közölte, hogy fel akart ajánlani egy hitel lehetőségget, pontosabban nem is ő, hanem egy kollégája. Rövidre zártam, hogy nem érdekel és elköszöntem. Elnézést kért és letette. Van egy tippem, hogy ki és mit akart tudni. Csak azt nem értem, hogy miért nem azt mondta. Jónapot kívánok, csak az érdekelt, hogy kié ez a szám. És mivel úgyis tudta, mert mondta a nevemet, nem kellett volna két percig bájcsevegnünk. Azért arra kíváncsi lettem volna, hogy ha azt mondom érdekel a lehetőség, hogyan folytatja a beszélgetést. Azt hiszem gondban lett volna.:))

Amikor az ikreim születtek próbáltam a legtöbbet utána olvasni a témának és fórumokat kerestem Az nlc-n jó sokan összegyűltünk, majd Gazso /az egyik apuka/ beindította a
www.ikresek.hu oldalt. Itt nagyon sok hasznos információ és rengeteg remek szülő oszthatja meg egymással a minden napok örömeit és nehézségeit. Amit most bemásolok egy ikres apuka és családja története.

Családom tragédiája

Az első üzenetem:
„2008. február 19-én megérkeztek a Sohár ikrek: Adrienn és Bernadett! Andi, a büszke anyuka és a lányok is jól vannak, egészségesek.”
Nagyon boldogok voltunk. Könnyes szemmel fogtam karjaimban újszülött babáinkat. Örültünk, hogy egészségesek, mert két éve gyötrelmes napokat éltünk át, elveszítettünk egy kislányt.
Levi, az ötéves kisfiunk is nagyon örült a kistestvéreknek, de leginkább az édesanyját várta nagyon haza.

A második üzenetem:
„Andi meghalt. Ma hoztam volna őket haza”.
Andi boldog, büszke három gyerekes anyuka volt ... 6napig.
A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy hazajön.
Február 25-én készültem értük, amikor telefonon a kórház értesített a haláláról.
Az iker lányaimat két nap múlva hazahoztam, de sem őket, sem a fiamat az édesanyjuk soha többé nem fogja átölelni. 33 évesen hagyott itt minket.
Nagyon hiányzik, de próbálok megfelelni a sors akaratának. Fel szeretném nevelni a három gyerekemet, és fel is fogom, mert tudom, hogy elhunyt feleségem is ezt akarná.
A munkámat - közúti járművezető vizsgabiztos – nem tudom ellátni, mert minden időmet a gyerekekkel töltöm. A családom sokat segít, de a lehetőségeink korlátozottak, ezért kérem, ha tudnak, segítsenek nekünk!
Köszönöm.
Sohár Kálmán

Számla: 64400044-30080996-51100011 közlemény: Sohár család
(A számlát a Pestszentimrei Nagycsaládos Egyesület kezeli. Közhasznú szervezetként bejegyezte a Fővárosi Bíróság Pk.60457/2001.05.08. számú határozatával. Nyilvántartási szám: 9400. Adószám: 18244391-1-43)"

Személyesen nem ismerem őket, de az iwiwen is megtalálhatjátok Kálmánt. Bíztam benne amikor velünk történt lassan 10 hónapja, hogy elvesztettük Gábort, hogy más gyermekének soha nem kell ilyet átélnie. Rémes elveszíteni egy apát, egy társat, de a gyerekek szempontjából azt hiszem a legborzasztóbb dolog elveszíteni egy édesanyát. Pláne úgy, hogy a piciknek 6 napjuk volt idekint a való világban az anyukájukkal. Az 5 éves kisfiú már pontosan érti és érzi minden percben az anyukája hiányát. Tudom, mert a gyerekeim a mai napig sokat beszélnek az apjukról és el el sírják magukat, hogy mennyire hiányzik.

Kedves Kálmán! Kívánok neked is sok sok erőt és türelmet és hidd el, hogy képes vagy rá, mert nincs más választásod. A gyerekek minden percben éreztetik veled a szeretetüket és ez átsegít. Én már csak tudom.


Kérem aki teheti, segítsen egy kicsit. Sok kicsi sokra megy.

Ma ilyen hangulatom van:




Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Jártam a sziklás hegyeken,
Jártam a kincset rejtő szigeten,
Nincs már hely a földön,
Ami nem lenne börtön,
Ha nem vagy ott vagy nem jössz velem.

R.

Láttam a kívül gyönyörűt,
Hittem már édesnek a keserűt,
Úgy, ahogy Téged,
Soha nem láttam szépnek még senki mást,
Régóta tudom...

R.

Hány esélyt adott nekem a sors,
Nem visz sehová
Vágyakon és a szavakon túl,
Most Benned leltem rá.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, ó, nincs ennél nagyobb szó,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól…

R.

Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Nincs még egy pillantás…

És végre eljött a nap, amikor papucsban mezitláb mehettem reggel a suliba. Igaz még sokan furcsán néztek rám, és néhányan meg is jegyezték, hogy könnyen megfázhatok, de nem olyan fából faragtak ám. Délutánra már több követőm is akadt, az oviban és a suliban is. Bárcsak ilyen idő maradna.
Délután felvásároltunk Mindyvel sok szép virágot és el is ültettük. Most már van muskátlim is, bár nem az eredeti helyén, mert az új ládák nem elég szélesek a tartóhoz. Így aztán idén kétszer annyi muskátlink lesz, mint tavaly.
Holnap majd fényképezek, mert muszáj dicsekednem egy kicsit.

Koncert hiányom van. Tomiiiiiii!!!!! Please.:))

Színházba is mennék megint, csak nem olyan egyszerű jegyet szerezni. Érdekelne Rómeó és Júliára 2 jegy és naná, hogy akkor amikor MÁZS játssza Benvoliot. Április 26-27 este 19.00.

A Szépség és Szörnyetegre pedig elvinném Mindy-t és Korit, de az csak délutáni előadásra jó, mert különben elalszanak. Na jó, Mindus nem, de Kori tuti.:)

Jó jó, hogy április van, de attól még nem kell az időjárásnak meghülyülnie. Az milyen már, hogy esik eső süt a nap és szórakozás képpen még fúj a szél is. Épp csak a hópelyhek nem tették látogatásukat erre. Szerencsére. Lassan nem ártana lecserélni a téli gumikat nyárira. De ilyenkor mindig elbizonytalanodom. Vagy mégsem???

A sztrájkról meg csak annyit, hogy ha ezt a sok bevételt ami tegnap kiesett azt a béremelésre fordítanák akkor nem kéne sztrájkolni. Könyörgöm gondolkodni nem szokás???

Az Apeh-ot meg csókoltatom, mert szeptember óta nem jutottak el odáig, hogy megkapjuk a pénzünket. Fordítva persze nekik sem tetszene.

Nem érem utol magam. A lakás szinten tartása úgy, hogy a gyerekek itthon vannak egész napos feladat. Ilyenkor ritkán van kedvem, időm vagy energiám leülni a gép elé és írni. Mire viszont ide jutok egy csomó dolgot elfelejtek amit meg akartam osztani veletek. Azért most megpróbálom a lehetetlent. Egész héten kórház a város szélént játszottunk. Kedden hajnalban még a Budaiban is jártunk Lorával az ügyleten. Örültek nekünk,mert a dokinénit fel kellett ébreszteni. Nade amikor a gyerek úgy ébred háromkor, hogy a tenyerén megsülne a tojás és ő maga kéri, hogy most azzonnal vigyem orvoshoz, naná, hogy elviszem. Szerencsére a tüdeje tiszta volt, igazából ez az egy érdekelt, mert az összes többi kórsággal elbírok antibigyó nélkül. De mivel még csütörtökön is borzasztóan csúnyán köhögött a biztonság kedvéért a saját dokinknak is megmutattam. Úgyis vittem Milénát hozzá, mert már harmadik napja brutálisan fájt a feje. Valószínűleg ugyanaz a vírus gyűrte le, mint Lorát, de az ő szervezete erősebb és nála nem okozott lázat. Most már csak némi köhögés és orrfújás maradt nálunk, de legkésőbb holnapra azt is kiírtjuk. Mindyt megnézettem fül orr gégésszel is, mert ki kellett zárni, hogy arc vagy homloküreg gyulladás okozza e a fejfájását. A szeme rendben így marad a neurológia. Elvileg örökölhette a hajlamot a migrénemre, de elég durva, hogy már évek óta vannak fejfájásai. Ráadásul mostanában sűrűbben jelentkezett sajnos. Régen minidg betegség első tüneteként, most már függetlenül a baciktól.

És most a jóról. Pénteken este 7-kor a Tháliában néztük meg az Abigélt Mindyvel, Biával és Jucussal, Sárival és Zsuzsival. MÁZS fantasztikus volt, mint mindig, bár a haja nekem sokkal jobban tetszik kócosan.:)) Gyerekkoromban olvastam és filmen is láttam az Abigélt, de így musical változatban még sokkal jobban tetszett. Jók a számok csodásan énekelnek a szereplők és magával ragadó az egész darab. Kellemes kikapcsolódás és a lányok is oda voltak meg vissza, hogy színházban voltunk. Már alig várják, hogy újra menjünk.