Kérek egy másik fület, olyat amelyik nem fáj. Éjjel megint fetrengtem a fájdalomtól. Annyira unom. Jó a cataflam hat kb egy óra alatt, de mégsem vágyom rá, hogy napokig gyógyszerezzem magam. De most legalább már hallok, mert nincs semmi gyógyszeres csíkom már. Viszont kaptam cseppeket hétvégére.

Két dolgot nem bír a hallójárat gyulladás. Az egyik a meleg a másik a víz. Jó mi? Pláne ebben a szép időben medencével a kertben.

A sárgarépa nem érte meg a fotózást, mert a gyerekek megették.:)) De a cukkinik még idejében belemosolyogtak a kamerába.

Most nem azért, mert az én lányom, de szerintem gyönyörűűű!

Anyunak mesélem telefonon, hogy voltam a fülészeten. Visszakérdez, hogy Szülészeteeeeen???? Pedig az ő füle rendben van.:))

Leszedtem az első két cukkinit és kihúztuk az első sárga répát. Olyan klassz, hogy saját termés.:))
Holnap megmutatom.

Szerdán reggel már úgy ébredtem, hoyg fáj a fülem. Délután lefeküdtem a kicsikkel és el is aludtam. Amikor felébredtem már nem volt kérdés, hogy irány az orvos. Két oldali hallójárat és dobhártya gyulladás. Cataflam-mal tűrhető, de különben elviselhetetlen. Hogy örüljek ráadásul csak a Moszkva térnél van rendelés, mert nálunk július augusztusban nincs.

Most már a dobhártyám javult, de még mindig fáj.

Az egyik virágládám úgy gondolta, hogy ugrik egy nagyot és levetette magát az erkélyről. Még jó, hogy senki nem járt éppen arra.

Korit áthívta a barátnője magukhoz és ott is alszik, így ma "csak" a két kicsivel vagyok. Teljesen light-os.:))

Végre nincs az a hatalmas hőség, így egész kellemes az idő még a lakásban is. Lehet, hogy tudok majd egy jót aludni?

Mindy reggel is panaszkodott, hogy ehetetlen a kaja a táborban. Vacsira tökös lecsót kaptak, reggelire kőrözöttes kenyeret. Utóbbit szereti, de azt mondta rémes volt, így nem reggelizett. Ennek mondjuk egy kicist sem örülök, mert napi 3-4 edzés és nem evés az nagyon durva. Mondtam, hoyg inni muszáj, nehogy elfelejtse. Tegnap 8* hívott, ma még csak egyszer.:)

Este 10-kor hívott a lányom. Már azt hittem valami baj van. De szerencsére csak azon ment a csata, hogy ki akar fürdeni menni és ki nem edzés után. Mindy akart, de egyedül nem szeretett volna kimenni. Laci/az egyik edző/ viszont ment ellenőrizni, hogy tiszták e és mostak e fogat stb. Így végül mindenki tisztán feküdt le aludni. Reggel 7-kor már hívott Mimi, hogy ébren vannak. Hurrá, most már én is, gondoltam magamban. És olyan édes volt, megkért, hogy a kicsiknek mondjam meg nagyon hiányoznak neki.:))

Igen pörgős kis hétvége áll mögötem. Pénteken leautóztam Gyöngyösre, merthogy végre szabadtér és igen jól esett hogy Tomiék újra nagy színpadon sok sok ember előtt játszottak. Szét táncoltam a lábam, elénekeltem a hangom és fantasztikusan éreztem magam. Csak csendben jegyzem meg, hogy megint egyedül mentem,de így legalább egész úton üvöltve hallgathattam a zenét. Jó jó ott azért akadt "néhány" ismerős, persze a zenekaron kívül.:)) És mivel 9-kor kezdődött sikerült éjfél tájban hazaérnem. Ha a Fészekben van koncert jó esetben akkor kezdődik.:) Aludni mondjuk nem nagyon sikerült, mert ilyenkor le kell csendesednie bennem az élménynek, a zenének és csak aztán tudok jól pihenni. Persze reggel 6 körül ébresztőt fújnak a gyerekek és akkor kelni kell, ha tetszik, ha nem. Szombaton bográcsoztunk egy jót és ettünk nagyon finomat, köszönet érte itt is.:)
Az alvással ismét hadilábon álltam, mert valahogy nem sikerült álomba merülnöm és hajnali 3.10-kor már azon gondolkodtam, hogy vajon most már mindig így lesz? Gyerek koromból rémlik, hogy a nagyimék sosem tudtak aludni és mindig ráfogták, hogy ez korral jár.:)) Azért gondolom az a néhány kör jager is megtette a hatását. Nem is tudtam, hogy ennyire jól bírom az alkoholt. Az ég világon semmi bajom nem volt tőle sem tegnap, sem ma. Egy kis másnaposság sem. Teszem hozzá szerencsére, mert így 3-ra lazán elmentem a Renegade-be MÁZS-t hallgatni élőben. Halmoztam tehát az élvezeteket és bevallom igen jól esett.
Közben Mindy elment rocky táborba és az esti telefonja alapján jól is érzi magát. Erről majd bővebben naponta, mert sosem volt még nélkülem ennyi ideig.

Tegnap volt az a bizonyos nap, amit a tavalyi évből legszívesebben kitöröltem volna. De nem akartam az egész napot azzal tölteni, hogy szomorkodunk. Ezért csak ma írom ezt a bejegyzést. Szerencsére sikerült tegnap nagyon jó programot szerveznünk. Így egy kicsit könnyebben teltek el azok a bizonyos órák. Autót takarítani azóta sem tudok, mert folyton összekapcsolom a történtekkel. Azt viszont biztosan tudom, hogy Gábor sem örülne, ha rosszkedvűnek látna bennüket. A gyerekek nagyon sokat emlegetik és sokat beszélgetünk róla. Azért most már eljutottunk odáig, hogy már nem sírósak az esték, csak nagyon ritkán. Voltunk anyuval a temetőben. Tudom a gyerekeket is ki kéne vinnem, de majd csak akkor ha ők kérik. Gondolkodtam rajta, hogy tegyek e képet, de aztán úgy döntöttem hogy mindenkinek maradjon meg emlékezetében úgy amilyennek ismerte. Köszönöm az együtt töltött éveket, a csodás gyerekeinket és azt is, hogy most is mindenben segítesz, bármilyen hihetetlen is.