Csak hogy hű legyek a hagyományokhoz amit nagymamám teremtett, miszerint mindent máskor ünnepelünk mint amikor valóban van, szombaton voltunk gyereknapozni.:) Persze ezt azért tudtuk megtenni, mert a helyi művelődési házban aznapra szervezték a programokat. Az idő csodás volt, a programok kevésbé, de ez a gyerekeimet nem különösebben izgatta. Korit lenyűgöte a színház, a mini cirkusz és a játékok. A kézzel hajtott körhintán legalább félórát ült egyhuzamban.:) Mindyt egész délután rám tapadt, és csak akkor volt hajlandó fél méternél távolabb menni, amikor megjött Orsi a barátnője. Pedig Biával és Lilivel is játszhatott volna, de valamiért nem akaródzott neki. Azért mint utólag kiderült, nagyon jól érezte magát, bár ez ott akkor egy csöppet sem látszott rajta. Korit vizsont jóformán alig láttam. Néha lejelentkezett, hoyg itt vagyok és már szaladt is tovább valami eget rengetően fontos tenni való felé. A kicsik itthon maradtak a nagypapával, mert épp alvás időben mentünk el. Azért kárpótolva lettek. Ma jó sokat kerteztünk és labdáztunk, ugráltunk a trambulinon, bicikliztek, hintáztak, mociztak, homokoztak. Olyan helyre ahol tömeg van még mindig nem viszem őket. De eljön majd annak is az ideje.:))