A karácsonyfa valójában csak körülbelül 200 éve olyan, amilyennek ma ismerjük.
Eredetileg a karácsonyi ünnepek táján ágakkal és levelekkel díszítették a portákat, hogy azok távol tartsák a gonoszt és az új esztendőre egészséget, szerencsét biztosítsanak a házban élőknek.
A fa, különösen az örökzöld fenyőfa a fény istenének, Mithrasnak a fő jelképe volt, s mint ilyen, 'alkalmas eszköz' a sötétség és a gonosz távol tartására.
A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét. Először az emberek borókát, fagyöngyöt, fenyőágat akasztottak fel otthonaikban a mestergerendákra.
Az első hiteles leírást karácsonyfa-állításról egy 17. századi strasbourgi polgár feljegyzéseiben találták. Arról számol be, hogy városukban terjedőben van egy új szokás: az emberek karácsonykor fenyőfákat díszítenek fel, almával, dióval, aranyláncokkal, papírkivágásokkal, édességekkel.
Magyarországon az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvick Teréz állította Aszódon 1824-ben.Eleinte csak a nemesek, később már a módosabb parasztok is hódoltak ennek a bécsi udvarból hazánkig elért hóbortnak?
A parasztok körében csak a felszabadulás után lett általános gyakorlat a karácsonyfa-állítás, díszítés.
A fára akasztott díszek mindegyikének megvan a maga jelentése:
- az alma, dió, különböző gyümölcsök: a fa terméseit;
- a fára tekert aranyláncok a paradicsomi tudás fájára kúszó kígyót;
- a fa tetejére tűzött csillag a királyoknak utat mutató betlehemi csillagot szimbolizálta.
- az üveggömbök a teljesség, a tökéletesség jelképei.
- a csillagszórók arra az égi tüneményre emlékeztetnek, hogy ezen az éjszakán két csillag olyan közel került egymáshoz, hogy szinte üstökös benyomását keltették.
- a csengettyűk hírharangok, melyek az ünnep kezdetét jelzik.
(Vattamany-Szalai Móni hírleveléből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése