Grrr...! Borzasztó nehezek ezek az újonnan felmerülő szituációk! És azt hiszem hogy ezeken az idő sem segít sajnos. Sok év múlva is mélyen megérinti a szívünket... De jól van ez így tulajdonképpen, mert a legszörnyűbb valószínűleg az lenne ha elfelejtenénk Őket, akiket pedig annyira nagyon-nagyon szeretünk. Őszintén, tiszta szívemből sajnálom hogy nekünk meg kellett tapasztalnunk milyen ez... Puszi, puszi, puszi! SZERETLEK!
A tegnapi vers után belekezdtem egy kommentbe, de úgy belebonyolódtam, hogy nem lett vége. Applehöz csatlakozom, valóban évek múlva is újra feltörnek ezek az érzések. És annyi az elvált szülő gyermeke, hogy nekik is meg kell küzdeniük a maguk veszteségeivel, mindenféle formában szörnyű elszakadni egy szülőtől. De ahogy ezt az olvasmányt olvastam, az jutott eszembe, hogy akik teljesen egyik szülő nélkül nőnek fel, nincs családképük, nem biztos, hogy otthon alkalmat kerítenek beszélni róla. Persze ez az olvasmány nem oldja meg a kérdést, de legalább kísérletet tesz rá. Nagyon sok gyereknek nem sikerül a családalapítás, mert nincs előtte megfelelő szülőkép. Ez a kis olvasmányka picit mintha a hetvenes években született volna.
MaMaka! Teljesen rendben van az olvasmány csak őt most nagyon felkavarta. Azt is tudom, hogy ezzel még később lesznek nehéz pillanatai csak borzasztó látni, hogy mennyire fáj neki/k/. Egy anya már csak ilyen:) Lina
Lina: rám sem voltak tekintettel anno a tanárok, teljesen megértem a kislányodat, csak annyit tudok írni biztatásból, hogy az ilyen dolgoktól csak megerősödik, hamarabb megtanulja kezelni a nehezebb szituációkat. Talán, ha lenne egy olyan barátnője, aki hasonló gondokkal küzd könnyebb lenne, mert érezné, nincs egyedül a problémáival. Ne haragudj mamaka, de nincs igazad a családalapítással, attól még, mert nincs testközeli élménye az embernek az ideális családról, még tudja nagyon jól az ember, mit szeretne és szerencsére sokaknak sikerül is. Szerintem éppen azoknak sikerül hamarabb saját családot alapítani és boldog életet élni, akik gyermekkorukban csak áhítoztak róla és éppen ezért sokkal jobban meg is becsülik a családot. A baráti körömben inkább azok nem képesek családalapításra, akik "minta családban" nőttek fel, semmi motivációt nem éreznek elszakadni a szülőktől és sajátot alapítani és kompromisszumokat vállalni... Üdv:zsuzsi
kiváncsi vagyok inkább arra, hogy a tanárnőnek mi volt a célja a verssel és az olvasmánnyal és az iskolában megbeszélik-e...Mert ha csak hagyja lógni a levegőben a dolgokat, akkor nagy érzéketlenség volt tőle, de ha az osztállyal megfelelő tapintattal átbeszélik ezt a témát, akkor pont segíthet Mindynek... Zsuzsi
Most helyettesítés van, mert a saját tanár néni pár hétig nincsen. Simán ez következett a könyvben. De megkértem, hoyg neki ezt most ne kelljen felolvasni és a verset sem megtanulni, majd tanulunk helyette másikat és olvastunk is mást.
Egyébként tényleg azt tapasztaltam én is, hogy akiknek nem adatott meg a családban való felnövés jobban vigyáznak a magukéra.
8 megjegyzés:
Grrr...! Borzasztó nehezek ezek az újonnan felmerülő szituációk!
És azt hiszem hogy ezeken az idő sem segít sajnos.
Sok év múlva is mélyen megérinti a szívünket...
De jól van ez így tulajdonképpen, mert a legszörnyűbb valószínűleg az lenne ha elfelejtenénk Őket, akiket pedig annyira nagyon-nagyon szeretünk.
Őszintén, tiszta szívemből sajnálom hogy nekünk meg kellett tapasztalnunk milyen ez...
Puszi, puszi, puszi! SZERETLEK!
A tegnapi vers után belekezdtem egy kommentbe, de úgy belebonyolódtam, hogy nem lett vége. Applehöz csatlakozom, valóban évek múlva is újra feltörnek ezek az érzések. És annyi az elvált szülő gyermeke, hogy nekik is meg kell küzdeniük a maguk veszteségeivel, mindenféle formában szörnyű elszakadni egy szülőtől. De ahogy ezt az olvasmányt olvastam, az jutott eszembe, hogy akik teljesen egyik szülő nélkül nőnek fel, nincs családképük, nem biztos, hogy otthon alkalmat kerítenek beszélni róla. Persze ez az olvasmány nem oldja meg a kérdést, de legalább kísérletet tesz rá. Nagyon sok gyereknek nem sikerül a családalapítás, mert nincs előtte megfelelő szülőkép. Ez a kis olvasmányka picit mintha a hetvenes években született volna.
A névtelen: mamaka vagyok.
MaMaka! Teljesen rendben van az olvasmány csak őt most nagyon felkavarta. Azt is tudom, hogy ezzel még később lesznek nehéz pillanatai csak borzasztó látni, hogy mennyire fáj neki/k/. Egy anya már csak ilyen:)
Lina
Persze, ezt nem is gondoltam másként, csak tovább gondoltam :)
Lina: rám sem voltak tekintettel anno a tanárok, teljesen megértem a kislányodat, csak annyit tudok írni biztatásból, hogy az ilyen dolgoktól csak megerősödik, hamarabb megtanulja kezelni a nehezebb szituációkat. Talán, ha lenne egy olyan barátnője, aki hasonló gondokkal küzd könnyebb lenne, mert érezné, nincs egyedül a problémáival. Ne haragudj mamaka, de nincs igazad a családalapítással, attól még, mert nincs testközeli élménye az embernek az ideális családról, még tudja nagyon jól az ember, mit szeretne és szerencsére sokaknak sikerül is. Szerintem éppen azoknak sikerül hamarabb saját családot alapítani és boldog életet élni, akik gyermekkorukban csak áhítoztak róla és éppen ezért sokkal jobban meg is becsülik a családot. A baráti körömben inkább azok nem képesek családalapításra, akik "minta családban" nőttek fel, semmi motivációt nem éreznek elszakadni a szülőktől és sajátot alapítani és kompromisszumokat vállalni...
Üdv:zsuzsi
kiváncsi vagyok inkább arra, hogy a tanárnőnek mi volt a célja a verssel és az olvasmánnyal és az iskolában megbeszélik-e...Mert ha csak hagyja lógni a levegőben a dolgokat, akkor nagy érzéketlenség volt tőle, de ha az osztállyal megfelelő tapintattal átbeszélik ezt a témát, akkor pont segíthet Mindynek...
Zsuzsi
Most helyettesítés van, mert a saját tanár néni pár hétig nincsen.
Simán ez következett a könyvben. De megkértem, hoyg neki ezt most ne kelljen felolvasni és a verset sem megtanulni, majd tanulunk helyette másikat és olvastunk is mást.
Egyébként tényleg azt tapasztaltam én is, hogy akiknek nem adatott meg a családban való felnövés jobban vigyáznak a magukéra.
Lina
Megjegyzés küldése