Nyűgös

Az, hogy szeptember 20.-án legszívesebben téli álmot aludnék, elég nyomasztó. Reggel még úgy tűnt, hogy legalább az eső nem esik, de 5 perc után rám cáfolt. Pedig kirándulni indultunk Mindy osztálylával. Sebaj, azért a kitűzött tóparti séta kivitelezve lett, bár esernyővel a kezünkben kevésbbé tudott feldobni. Murphy tutira röhögött a markában amikor az autóhoz értünk, mert abban a pillanatban elállt az eső és még a nap is kikandikált a felhők mögül. Összességében azért jó volt, bár egy órával később még jobb lett volna.:)) Viszont reggel negyed kilenckor már készen voltam az ebéddel, így mire hazaértünk, a többiek már jóllaktak és csak rá kellett vennem őket, hogy lefeküdjenek aludni.:) Simán elaludtam volna én is, ha a fejem nem fáj annyira, hogy még a Nurofentől sem múlik el. Még most is érzem, de már legalább csillagokat nem látok. Hétvégére azt terveztem, hogy elpakolom a nyári ruhákat, mert akkor tuti lesz vénasszonyok nyara. De épp magammal sincs kedvem szóba állni. Kérek egy másik fejet.:))