Szombaton korizni voltunk és persze sikerült ott rájönni, hogy Mindy korcsolyája már nem jó a lábára. Így az én négy számmal nagyobb korimban rótta a köröket. Nekem meg maradt a terefere egy két szülővel. Igazán nem bántam, a lényeg, hogy ő jól érezze magát. De meg kellett ígérnem, hogy kap egy másikat. Délután megjártuk a Decatlont, előtte az Auchant, de még a Hervisbe is el el kellett mennünk, mert mindenhol le voltak fosztva a polcok és 36-os valamint 41-es méretben lehetett válogatni.Mondanom sem kell kevés sikerrel. Egyébként sem egy egyszerű dolog ez a kori vásárlás, már két évvel ezelőtt is szenvedtem vele rendesen. Azért az utolsó 39-es méretet sikerült megvegyük, pedig 37-es a lába. De tuti el vannak számozva, mert ez pont jó rá. Így hát tegnap újra nekivágtunk a jégnek és most már én is élvezhettem a csúszkálást. Ugyan nem sütött olyan szépen a nap, mint előző délelőtt, de azért 2 órát így is ki lehetett bírni megfagyás nélkül. Izomlázzal jól álltam de akkor még nem tudtam, hogy az semmi az éjszakánkhoz képest. Közben meg ugye szmogriadó, tehát tegnap ki sem mehettem volna autóval az utcára. Azért anyát haza vittem este, de a városban rajtam kívül minden második autónak páros rendszáma láttán annyira nem estem kétségbe. Pedig értem én a lényeget, de vasárnap egyébként is alig van autó az utakon így biztosan nem a szmogriadó miatt csökkent a szennyeződés mértéke. Szóval az estére visszatérve minden simán indult. Fürdetés vacsi és mese, majd az ATV-n Névshowr ahogy szoktam. minden gyerekem aludt, már épp félálomban fura zajra lettem figyelmes. Szerencsére igen régen hallottam ilyet utoljára, mert igen nem kedvelem. Mindym hányta ki az egész napi menüt a franciaágyra. Elég egyszerű volt úgy ágyat sikálni és ágyneműt mosni, no meg a csajszim haját és őt magát tetőtől talpig, hogy a többiek ne ébredjenek fel. Persze előttem nincs akadály és a lavor is bekerült az ágy mellé. Nem sokáig váratott magára a második menet. Majd jött a harmadik és negyedik. Mindig pont akkor amikor már azt hittem nincs tovább. Ő végre elaludt amikor éreztem, hogy velem sem stimmel valami. Sikerült 7 szer előadnom ugyan ezt a mutatványt amit lánykám. Az utolsónál ő is felébredt és ketten szabadultunk meg az utolsó felvonástól egy tálba. ááááá Sosem tartozott a kedvenceim közé a hányós hasmenős vírus, ráadásul sosem kaptam el tőlük semmit, akkor miért pont ezt? Azt hiszem megint csak mérlegelnem kell magamban a dolgokat és helyre állítani magamban a lelki békét, mert csak olyankor bírnak velem ezek a dögök amikor nem vagyok magammal egységben. Ugyan méregtelenítő kúraként is felfoghatom és akkor hurrá -3 kiló egy fél éjszaka alatt, de azért ezt nem kívánom senkinek. Annyi erőm nem volt reggelre, hogy felöltözzek, nemhogy a közértig eljussak ropiért és háztartási kekszért. Délután azért megjártuk az orvost is és ugyan semmi újat nem mondott, de legalább igazolásunk van, hogy nem a magyar felmérőt akarta megúszni a hölgy ily módon. Pedig ez senkiben fel nem merül csak a drágám egy kicsit kötelesség tudó. Remélem itt befejezte a vírus a pályafutását, mert ma még apukámon is végig szaladt, de a többi gyerekem jelentem nem hagyom. 6-3 az így is túl jó arány, tehát lehet tőlünk gyorsan lelépni.