"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél."(József Attila)

Ez az egyik kedvec idézetem. Nagyon sokan azt gondolják, hogy én mindenkit szeretek és engem is mindenki szeret, ami persze így is van :), de igazán közel csak kevesen vannak hozzám. Akik igazán ismernek azok tudják, hogy nálam az év minden napján Valentin nap van, ezért aztán különösebben nem tűnik fel február 14.-e. Hiszen a szeretet akkor igazi, ha mindig van és nem kellenek neki különös ünnepek. Ha pedig igen akkor az már régen rossz. Sok minden kavarog a fejemben, jó lenne lecsendesíteni magamban a mentális zajt, ahogy Mesterünk is mondja. Ezért aztán figyelem elterelés képpen kitaláltam, hogy fánkot sütök. Mostanában minden hétvégén "megköveteli" az aprónép, hogy valami fincsiséggel lepjem meg őket. Múlt héten palacsinta volt soron és kicsit túltermeltem belőle, pedig az nálunk szinte elképzelhetetlen.:) Ahogy így elnézem ma is sikerült megdöntenem a gyerekeim által megehető mennyiséget, a 25 fánk nem tűnt el nyomtalanul, még jó néhány darab várja gazdáját. :)) Azért estére nagy valószínűséggel már nem marad, mert képesek arra, hogy ezt vacsorázzák, bármennyire is próbálnám őket erről lebeszélni.