Néha úgy érzem magam, mintha egy szappan operába kerültem volna, pedig ez csak a saját életem. Komolyan mondom megdöbbentő dolgok történnek egymás után. Volt minden amitől jó egy ilyen teleregény, volt miden amitől rossz, de valahogy mégis minden akkor van jól amikor épp megtörténik. Vannak barátságok, szerelmek, születések, halálok, beszélgetések, viták, lelkiélet és szórakozás, egészség és betegség. Aztán ha mindezt mérlegre teszem akkor valahogy mégis egyensúly van. Ki érti ezt? Pedig sokszor azt érzem, hogy 36 évesen már többször találkoztam az elmúlással, mint más egész életében. És közben a születés is sűrű vendég nálunk. Kedden életet adott unokahugim Spanyolországban Eszernek. Sok boldogságot nekik innen is! Képet majd mutatok, ha kapok.:))