Mostanában sokszor hallom, hogy a nők és a férfiak amikor mesélnek valakinek egymásról azt a szót használják, hogy a párom. Párja a virslinek van, vagy a zokninak és még sorolhatnám.:))
Nekem szerelmem, társam, kedvesem, édesem, kincsem van, amikor ez a helyzet. Akinek párra van szüksége, az nem egész. Márpedig ha mi magunk nem vagyunk egységben és egészek, akkor hogy vágyhatunk egy olyan társra, aki nem csak egy fél, hanem egy magát értékelő és önálló ember legyen. Aki fél az csak egy másik felet vonz be maga mellé. Így aztán egymás nélkül használhatatlanok. Kinek jó ez? Miért nem szeretjük saját magunkat és miért várjuk el mégis, hogy azért minket szeressenek. Mennyivel több az a kapcsolat amikor két teljes ember él együtt és egymást erősítik és igazi társai egymásnak. Hiszen minden perc ajándék amit a szerelmesek együtt töltenek el. A másik megnevezés ugyancsak nem tetszik. A pasi akivel együtt élek vagy a nő akivel együtt élek. Ebben aztán semmi de semmi érzelem nincs, kb. olyan, mint a fejfájás amivel együtt élek. brrr. A férj és feleség szó is arra utal, hogy kettő kell az egyhez. És félreértés ne essék, nem vagyok házasság ellenes, mert hiszem, hogy az nagyon jó dolog, bár még nem volt benne részem. Ami késik nem múlik. :))