Tavaszi fáradtság

Legalábbis jól esne azt hinni, hogy a tegnapi napom azért volt olyan, amilyen. Igazából semmi különös nem történt csak valahogy nem voltam a toppon. Így aztán a szokásos körök után filmet néztem. Ettől aztán mégjobban kiakadtam. Nem kellesz eléggé, ez volt a film címe. És tele van igazsággal, persze csupa olyannal amit már eddig is tudtunk. Vicces kívülről látni ahogy mi nők lessük a telefont hogy mikor szólal meg végre, még a legidétlenebb szituációk közben is, pl torna, hogy azonnal felkaphassuk. Persze csak akkor ha az éppen műsoron lévő férfi hívását várjuk. Azt gondolnám, hogy ez a 20-as években így normális, na de később? És millió példát látok rá, hogy igen, később is ez a helyzet. Reménykedünk, aztán szomorkodunk, majd megint reménykedünk és így tovább. De még a filmben is minden jó, ha a vége jó és azért legtöbben megtalálják a társukat, ha csak rövidebb időre is. Remélhetőleg azért többen hosszabbra.:))

Este indulni akartam Mindyért rockyra, de előtte felhívtam Lili anyukáját aki mondta, hogy ő már úton van értük. Így aztán maradt még fél órám mielőtt Korináért kellett volna mennem a szülinapi bulira. Szerencsére csak ide a közelbe. A gyerekek még javában játszottak minket pedig megkínáltak tortával. Aztán hazajöttünk és a szokásos esti procedúra után elég korán elaludtunk.
Mivel ma reggel a lányoknak suliba kellett menni, így 6-kor keltünk. De legalább már a hasunkra sütött a nap és csiripeltek a madarak. Ez már a tavasz végre.:)) Épp indultunk volna amikor rájöttem, hogy nincs meg a táskám. Benne az összes iratom, sőt a gyerekeimé, az összes pénz, az összes befizetni való csekk és bankártya, minden kulcsom stb. Átgondoltam vajon hol lehet, lerohantam az autóhoz, átkutattam a lakást, sehol semmi. Arra emlékeztem, hogy amikor Koriért mentem még nálam volt. Kizárásos alapon csak ott hagyhattam a vendégségben. Igen ám de a házigazda telefonszáma is a táskámban volt. Bemenünk a suliba egyik anyukától elkértem a számot és felhívtam őket, hogy nem maradt e náluk véletelnül. Szerencsémre még nem indultak el otthonról és mivel megtalálták be is hozták a suliba. Azért ezt a fél órát nem kívánom senkinek, míg kiderült, hogy megvan. Foghatnám a tavaszi fáradtságra, vagy a szőkeségemre amit jól álcázok a barna hajammal, de leginkább mégiscsak a memóriám lehet a ludas.