2009. március 12., csütörtök
Úgy látszik ma ilyen napom van. Annyira nem szeretem amikor valaki nem tud köszönni. A suliban több olyan anyuka és apuka is van aki úgy csinál, mintha felettébb megterhelő lenne annyit kinyögni, hogy jóreggelt vagy jónapot esetleg szia. Én meg imádom az ilyen fura fazonokat heccelni. És csakazért is rájuk köszönök jó hangosan. Néhány napja az egyik valami csoda folytán vissza közsönt sőt még két kedves mondatot is fűzött hozzá. Jaaa és most nem idegen szülőkről beszélek, hanem olyanokról akikkel ismerjük egymást. Szép ugye?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Basszus, ezt én is gyűlölöm... Az emberek java része annyira magába van fordulva és kifejezetten gyűlöli azt aki vidám, energikus, lendületes, mosolygós, kedves, stb. Pedig ha kicsit nyitottabbak lennének és nem folyton csak panaszkodnának, meg sajnáltatnák magukat, nyilván sokkal jobb lenne nekik is. Na persze ehhez ész is kellene. :D :D :D Egy ideje én nem foglalkozom azokkal akik nem veszik a fáradtságot. Ha egyszer is nem köszön, onnantól levegőnek nézem én is. Minek pazaroljam az energiámat feleslegesen? Ha egyszer elhatározta hogy szar a világ, nem én leszek az aki elárulom hogy ez egyáltalán nem így van...
Ui: Jaaaaaaaaaaaaa! SZIA és VISZLÁT!!! :D :D :D
Linuska, olyan vagy mint én! Mostanában én is direkte ráköszönök ezekre a bunkókra. Eddig, ha többször sem köszöntek én is úgy tettem, mintha nem látnám. De ez sokkal jobb igy; imádom látni az arcokon a döbbenetet. Némelyik nagyon furán néz, de az elsö döbbenután szoktak köszönni. Azóta meg még utánam is kiabálnak, ha én épp nem veszem észre öket.
Mi van az emberekkel?????? Borzasztó ez a közöny! Bár én még annyira nem panaszkodhatom, mert itt nem ez a jellemzö, de itt is él 1-2 paraszt :)))
Megjegyzés küldése